Nagyon régen írtam.. bocsánat..:(
Szerintem az emberek és én köztem a viszonyok nagyon rosszra fordúltak!
Olyanokba csalódtam akikben megbíztam...
Maci : Ne..Kérlek ne...Ne mond azt hogy nem tudsz segíteni.. te mindig tudtál segíteni... te vagy az...az egyetlen akibe most bízok...... kérlek segíts.. könyörgöm
Baba : Nem tehetem. Sajnálom , és bocsájtsd meg nekem ezt
Maci : Ne... te vagy az ... az utolsó reményem. Ha te is itt hagysz akkor.. akkor elveszek..
Ne baba ne... nélküled végem van
Baba : sajnálom... de én már nem tudok segíteni .. először magadnak kell segíteni.. aztán visszatérek (a baba eltűnik a ködbe)
Maci : Akkor tehát vége .. game over .. nekem lőttek . Mindaz amit hátrahagyok fennmarad .. a nevemet talán nem felejtik el páran és boldogan gondolnak majd vissza tetteimre. Ez a vég , ami valami újnak kezdete ... az simeretlenség szürekség homálya fed engem .... de talpra állok.
Vers :
mindíg én vagyok ki egyedül marad
míg ti sétáltok gyorsan
Spuri a zsebbe , cigi a szátokba
S az öngyujtó már kattan
Sötétség a lábam alatt . nincs hova lépnem
Megint magamra maradtam
egyedül ülök a sötétségbe
s ezt kántálom suttogva , halkan :
SZÍVEM ELHALLT LÁNGJA LOBBAN MÉG EGGYET
MAJD ELFÚJJA A VÉGTELEN
EZT A PÁR SORT AZ MONDJA
KI TALPRA ÁLLNI KÉPTELEN
.-.-.-
2011.06.14. 22:37
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://1heartbeat.blog.hu/api/trackback/id/tr132984705
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.