Gyere és folyasd mámorító mérgedet
Én magányos testembe
S ragadj el keserédes illúzió
S kérlek repíts a végtelenbe
Tárd fel bánatom ezer kis kapuját
Mely könnyre kényszerít
Égess meg engem drága bűntudat
Mely sokszor megfenyít
Hagyd egyedül lelkem fájdalmak közt
magányosan meghalni
Hozd el a fényt nekem könyörgöm
Ami képes befogadni
Mutasd meg helyes utat nekem
Amin járnom kéne
De siess mert életemnek
Nem sokáig van már jövőképe
Vagy hagyj el mindörökké és zárj el
Zárj sötét zárkádba
Hadd várhassak utolsó perceimbe
Rád , a halálra
mámorító magány
2011.12.03. 23:17
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://1heartbeat.blog.hu/api/trackback/id/tr553435200
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.