felhők szállnak az égen
beborulni látszik a táj
magamra maradtam szépen
rabul ejtett egy bűbáj
s nem is enged szabadon
a láthatatlan ködfátyolban
futnék messze , át a dombokon
szerelem tüze éget a poklodban
édes halucingént ad
mellyel mérgezi létem
bódító hatása vad
s egy sors adta pofonnal , összetöri a szívem
végtelen az ég...
2012.03.19. 18:56
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://1heartbeat.blog.hu/api/trackback/id/tr574326430
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.